Őszi kavalkád

avagy mondókák és kézimunkák egyvelege :)

Ahogy ígértem, jelentkezem az őszi mondókákkal. S hogy ne csak szárazon tegyem őket közkinccsé, itt van pár őszi kézimunka is, melyek most fiam szobáját díszítik.

Levél zörren fák alatt,

Ahol sün család halad,

Tüskéiken piros alma,

Telik a sün éléskamra.

A süni sablonját Hétalvókánál megtaláljátok itt

A következő mondóka jól megmozgatja a gyerekeket, akár felállva, akár székeken ülve ismételhetjük.

Fújj a szél a fákat,

(felemelt karok hajlítása jobbra-balra)

Letöri az ágat, reccs. 2x

(egyik kart leengedjük)

Fújj a szél a törzsét,

(a törzs hajlítása jobbra-balra)

Eltöri a törzsét, reccs.

(előrehajolunk)

Esik esõ, csepereg,
Sárga levél lepereg.

Esik esõ, csepereg,
A kisegér kesereg.

Esik esõ, csepereg,
Megáznak a gyerekek.

Esik esõ, csepereg,
Táncolnak az egerek.

Esik esõ, ujujuj,
Méghozzá a szél is fúj. 

A következő mondókát kiszámoló gyanánt használtam az oviba, főként ősszel:

Itt a köcsög, mi van benne

Arany dió, arany körte.

Add tovább! Add tovább!

Te meg fizesd az árát!

Erre a mondókára mindig jót mozogtunk a gyerekkel. Gyakran párosítottam a Dombon törik a diót kezdetű dallal:

Így törik a diót:

Rop, rop, rop. (öklök ütögetése)

Így meg a mogyorót

Hopp, hopp, hopp. (ugrálás)

Talán nem az a tipikus őszi mondóka, de csuhébaba készítésekor gyakran terítékre kerül, s mi több meg is mozgat (nyilván több változata van a mutogatásnak - egyre gyorsuló ritmusban kell ütögetni): 

Hej Gyula, Gyula,Gyula,

(a térdek ütögetése)

Szól  a duda, duda, duda,

(a has ütögetése)

Pest, Buda, Buda, Buda,

(vállak ütögetése)

Pattogatott kukorica,

(csettintés)

Esk eső ja-ja-jaj!
Mindjárt itt a zivatar.
Tűzes villám cikázik,
Aki nem fut, megázik

  

Esik eső, fúj a szél,
Nemsokára itt a tél.

Jó mondókázást nektek! Legközelebb szüretelni fogunk. Majd nézzetek be hozzám.

Egy falevél élete

Ez volt az elmúlt tanévben az egyik kedvenc témám. Most, hogy ősz van, s én nem az óvodában, hanem idehaza vagyok (a kisfiamat nevelgetem), elővettem, hogy megosszam veletek, amit ebben a témaban összegyűjtöttem - lehet valaki hasznát veszi.

A szerzőtjét most már ismerem, mert felfedte magát nekem: 
                                                               A kis falevél, írta Fekete Mesi

A kis falevél egy platánfa legkisebb ágán született kora tavasszal. Egész télen erre várt. Lehetőségként bújt meg a nagyra nőtt fa testében. Amikor már a reggelente ébredő nap meleg sugarával, lágyan simogatta az ébredező földet és a hó olvadásnak indult, a fa megrázta magát, hogy a napfény segítségével előcsalogassa gyermekeit. Sokan első szóra engedelmeskedtek. A rügy, mely bölcsőjük volt hamar kipattant és ők álmosan nyújtózkodva néztek a világba. Öltözködni, tollászkodni kezdtek, de a kis falevél nem mozdult. A lenge szél álmosan ringatta bölcsőjében. Egyik este fagyott. A kislevelek, és rügyek, az első fiókák nagyon fáztak. Tél apó még egy utolsó leheletével zúzmarával fedte be a fákat. Az első levélkék megfagyva, élettelenül feküdtek anyjuk ölelő karjain. Az anya gyengéd csókot adott halott gyermekeinek és a törzséhez, a földre engedte őket. Nehéz volt az elválás, de a fának az életben maradtakra kellett gondolnia. A kislevél már örült, hogy nem kapkodta el születését, pedig előző nap még vágyakozva figyelte testvérkéi szépségét és erejét. Eljött azonban a nap, amikor már ő sem maradhatott a melengető burokban. Anyja hívó szavára lassan előbújt rejtekéből. Mindez egy gyönyörű tavaszi reggelen történt. A szellő játékosan lengette az ágakat, a nap pedig még csak éppen a látóhatár szélén nyújtózkodott. A madarak kedves énekkel köszöntötték az aznap születetteket. Egy rigónak nyomban megtetszett a levélke, s mindennap meglátogatta új barátját. Sokat beszélgettek és játszottak. A rigó megvédte a levelet az élősködőktől így nyárra gyönyörű tenyérnyi felnőtt levél lehetett belőle. A rigó a fészkét is a levél melletti ágra rakta, hogy szükség esetén szemmel tarthassa barátját. A levél hálás volt a törődésért és biztonságban takarta el a bámészkodók elől a megszületett fiókákat, és óvta őket viharok idején. Szabadidejében társainak és a szélnek segített. Árnyat adott az alatta kiránduló és játszadozó gyermekeknek, a megfáradt vándoroknak, és felerősítette a szelet, ha söprögetni támadt kedve szélapónak. Minden reggel jókedvűen ébredt és megrázva üstökét, hallgatta a madarak muzsikáját, és csodálta a napfényt, az embereket, állatokat, a természet valamennyi áldott teremtményét. Tudta, hogy hasznosat és jót cselekszik. Lassan a fiókák kirepültek a fészekből. Egyedül keresték a táplálékot, de persze nem mentek messzire. Anyjuktól tanult szeretettel vették körül és óvták a falevelet. Lassan a nap már nem melegített oly melegen. A napok rövidültek, a szél egyre vadabban rázta meg a fákat. Beköszöntött az ősz. A természet pihenni vágyott, és készülődött hogy álomba ringassa teremtményeit. A rigó is egyre szomorúbb lett, mert érezte az elválás fájdalmát. A levél pompázatos, színes ruhát öltött. Készült az utolsó bálra. Tudták, hogy most egy ideig nem találkoznak. Egyik reggel, amikor már a éjszakánként hűvös volt az idő, de napközben még utolsó meleg sugarait ragyogtatta a nap, elérkezett a búcsú ideje. Az emberek öregasszonyok havának tartották azt az időt. Amikor a nap a hajnali derengésben felnyitotta szemét, a legszebb bíbor sugarával vonta be a fát. A madarak, köztük a rigó is a legszebb dalukat kezdték énekelni. Szél apó lágyan simította végig a fa gallyait. Egyiket a másik után. Az anya fájó szívvel engedte útjára gyermekeit. A levelek egymásra néztek, meghajoltak és lágy suhanással kezdték meg földig tartó ringatózásukat. A kislevél táncolt a legszebben. Különleges piros-sárga ruhájában ő volt a legszebb. Emlékezetessé akarta tenni utolsó táncát, hiszen erre várt egész évben. Amikor a dal véget ért, a táncnak vége volt, a levél a földön feküdt. A madarak elrepültek, csak a rigó sírt. Minden délben elrepült arra de már hiába szólongatta kedves barátját. A levél akkor már egy süncsaládot melegített egy földalatti üregben, és élvezte az új ismeretséget. Örült, hogy ismét hasznosat és jót cselekszik, de ő is minden nap visszagondolt barátjára. Az együtt töltött szép napokra, a ragyogó napfényre, a szellő lágy cirógatására, a madarak énekére, a tavasz illatára, az emberekre és a ringatózó gallyra, melyen született. Mindeközben Tél apó szép lassan beborította a talajt és az egész világot hófehér pihetakarójával, s álomport fújva rá, csendesen aludt a természet…
Nem az idő hosszúsága számít, hanem az eltöltött idő hasznossága! Ne rettegj a jövőtől, ne merengj a múlt harcain, csak szeress, higgy és tégy jót! Hogy az emberek erre emlékezhessenek… Ne feledd! Valaminek a vége, egy új dolog kezdete lehet… 

Két énekszöveg, a dalokat Gryllusz Vilmos énekeli:

Ősz szele zümmög
Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már,
Aluhatnál falevél, ha leszállnál.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér.

Őszi falevél

- Hova mész falevél?
- Oda, hova visz a szél.

- Honnan jössz falevél?
- Fa ágáról hoz a szél.

- Fázol-e falevél?
- Hideg bizony ez a szél!

- Szállj tova falevél!
- Röpülök, ha fúj a szél.

Íme egy kis vers is:

Osváth Erzsébet: Útra kel egy falevél

Fúj a szél, zúg a szél,

Útra kel egy falevél.

Fürgén pereg le a fáról,

Libben-lobban földön táncol,

Szél dalára karikázik,

Bukfencet vet, gurigázik.

Búcsút integet a fának,

Felnevelő jó anyjának.

Felszökik a szél hátára,

S repül ki a nagyvilágba.

Végezetül pedig, egyik kedvenc mesém:

 

            Zelk Zoltán: Őszi mese

Egy magas fa legszélső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.

- Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske. - Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!

A falevél erre sírva fakadt.

- Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek? Miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülnek benne!

A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé.

Nem baj ha meghalok – gondolta - úgysem ér már semmit az életem. De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta:

- Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?

De a falevél bizony nem tudta. Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találja ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz.

- Ott van a kismadár - ujjongott a falevél - akivel beszélgetni láttál. Ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!

Oda repültek hát hozzá. A kis madár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak a tengeren túlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.

- Menjünk utánuk könyörgött a falevél.

A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen - völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. Ott himbálózott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.

- Most már boldog vagyok - sóhajtotta a falevél, aztán álomba ringatta a tenger. 

Legközelebb őszi mondókagyűjteményemből is írok nektek.

Őszi gyertyatartók

A hangulatos őszi estékhez:

De óvodába is jól mutatnak, főként ablakpárkányon:

Így igazi a hangulat:

Szülinapi torta 3

A fondanból elég sok sikeredett elsőre, így ami az előző tortától megmaradt, azt hűtőbe tettem. De nem ül ott sokáig, mivel újabb születésnap volt a családban.

Elővettem, de kemény volt, és nem csak a hűtő miatt. Ahhoz, hogy újra nyújtható, formázható legyen, pár fordulatra (úgy 30 másodpercre) betettem a mikroba. Majd jól bemargarinozott kézzel átgyúrtam és porcukrozott lapon nyújtottam.

Az eredménnyel nagyon elégedett voltam:

Ezúttal egy kakaós piskótát sütöttem és egy pudingos krémmel töltöttem.

Íme a krém receptje, amit egy kedves barátnőmtől kaptam:

400g meggybefőtt (én a meggypálinkáből megmaradt meggyet használtam)
300 ml tej (én 400 ml tettem)
1 csokis puding (itt a fekete csokis pudingot ajánlom, így sokkal finomabb)
3 ek cukor
200 g margarin (mivel több tejet tettem a margarinból olyan 150 g került bele)
100 g étcsokoládé

Elkészítés:

A 400 ml tejben megfőztem a cukorral elkevert pudingot. Amikor ezzel megvoltam beletettem a feldarabolt csokit, margarint. Addig kavartam, amíg elolvadt, majd levettem a tűzről, felét egy tálba öntöttem s belekavartam a lecsöpögtetett, kimagozott meggyet, majd a kettévágott piskótába tettem. A másik felével kívülről vonta be a piskótát.

Mikor kihűlt, ráhelyeztem a fondantot, díszítettem és szállításig hűtőbe tettem. A családnak nagyon ízlett, főként a férfiaknak a meggy pálinkás íze miatt :)

Ha olyan alkalomra késztitek a tortát, ahol gyerekek nem lesznek, akkor mindenkép érdemes a meggypálinkából megmaradt meggyet felhasználni. Garantált a siker. ;)

Szülinapi torta 2

Amint ígértem itt a másik torta, amit kipróbáltam. Ez egy fondanttal bevont torta volt. A fondantot magam készítettem, mert úgy gondoltam, jobb a házi készítésű, mint a kész termék. Bár időben többe tellett, megérte kipróbálni:

Hozzávalok:

Piskóta:

6 tojás

6 evőkanál liszt

6 evőkanál cukor

1 vaníliás cukor

1 tasak sütőpor

2 evőkanál olaj

(ha kakaós piskótát készítek, akkor csak 5 kanál lisztet teszek és egy kanál kakaót)

A piskóta elkészítését nem írom le, sok helyen megtalálható az interneten.

Én egy 26 cm átmérőjű, kapcsos tortaformába sütöttem meg.

Krém:

20 dkg cukor

2 ek víz

2 ek tej

2 ek kakaó

20 dkg vaj (én margarinnal készítettem)

3 tojás

1,5 csapott ek liszt (15 g)

ízlés szerint rum

Ezt a krémet innen néztem http://kiskukta.blogspot.ro/2009/08/csoki-torta.html . Az elkészítését ezért nem írom le, hiszen Kiskukta megteszi, olvassátok el nála :)

Fondant:

150 g üzleti pillecukor (marsmallow)

porcukor (legaláb fél kg, de lehet, hogy többet is felvesz)

1-2 ek víz

kikenéshez margarin

Vettem egy mikroba tehető tálat, jó alaposan kikentem margarinnal (de pálma olajjal is lehet). A pillecukrot szépen beledaraboltam a tálba, hozzá tettem a vizet s betettem a mikroba. 600 W-on forgattam míg úgy láttam, hogy megdagad, felfújódik, ekkor megkavartam egy spatulával (lehet bemargarinozott fakanállal is), addig kavartam míg az egész szinte folyékonnyá nem lett.

Utána elkezdtem beleszitálni a porcukrot s  addig kavargattam míg keményedni nem kezdett, ekkor kiborítottam egy lapra, amire ugyancsak szórtam porcukrot és elkezdtem óvatosan összegyúrni, mivel nagyon ragad. A kezem és a lapot folyton cukroztam így nem tapad rám annyira. Addig gyúrtam, amíg gyurma állaga lett, ekkor betettem egy zacskóba és kábé 6 órát pihenni hagytam. Majd átgyúrtam az egészet, három részre osztottam. Egy rész fehér maradt, a másik kettőt színeztem. A színezékkel még meg kell tanulnom bánni, mert bár keveset tettem belőle, nagyon sötét színeket kaptam. Legközelebb talán jobban megy majd :) A színezett fondantot ugyancsak átgyúrtam, hogy a színe egyenletes legyen. Pocukrozott lapon kinyújtottam, formáztam (a sodrófát is porcukroztam).

A piskótát kettévágtam, a kész krémet két fele osztottam, felét a piskótába tettem, másik felével pedig kívülről bevontam a tortát. Majd hűtőbe tettem, és hagytam, hogy kicsit rádermedjen. Így könnyebb volt a fondantot is rátenni.

A lila fondantból, nyújtás után kört vágtam (a kapcsos formával), ez került a torta tetejére, a zöld szín az oldalára, míg a fehérből virágok születtek. Ilyen lett a végeredmény (az íze pedig nagyon jó volt – merthogy ez is hamar elfogyott):

Szülinapi torta 1

Az elmúlt időszakban több születésnapot is ünnepeltünk a családban. Ezekre az alkalmakra készítettem tortát. Mivel szeretem a kihívásokat, olyan receptek alapján készítettem őket, amit azelőtt még nem próbáltam ki, így nem volt olyan biztos a siker, de próba-szerencse alapon belevágtam.

Az egyik torta a Tiramisu volt. Itt nem is a recept nehézsége, hanem a kivitelezése, maga a formába való készítés jelentett kihívást számomra, hiszen nem tálba szerettem volna elkészíteni, hanem valódi torta formát adni neki. A végeredmény azt hiszem, magáért beszél:

Remélem kedvet kaptál hozzá te is, mert leírom, hogy is készült:

Hozzávalók:

26 cm átmérőjű kapcsos tortaforma

50 dkg mascarpone

3 db tojás

5 cl rum

3 dl kávé

10 dkg porcukor

1 csomag babapiskóta (500 gr)

1 kiskanál kakaópór

Elkészítés:

Megfőztem a kávét, bele tettem a rumot és a cukorból egy keveset, mondjuk 3 dkg-ot, majd hagytam kihűlni. Míg a kávé hűlt, elkevertem a mascarpone-t a 3 tojás sárgájával és a cukor 2/3-val, amíg jó habos nem lett, majd felvertem a tojások fehérjét a megmaradt porcukorral és összekevertem a két habot.

A kávét egy tálba öntöttem, a babapiskótát háromfelé osztottam. 1/3-ad részét félre tettem 2-3 kanál krémmel a díszítéshez. A többi piskótát a kávéba hirtelen beleforgattam, hogy ne nagyon ázzanak el. A megáztatott piskóták felét a kapcsos formába helyeztem, és rátettem a krém felét, majd másik adag piskótát, erre a megmaradt krémet.

Hűtőbe tettem az elkészített tortát és hagytam kicsit megdermedni, összeállni (én egy fél napot hagytam). Majd elővettem, kikapcsoltam a formát, de mielőtt levettem volna róla, késsel finoman „körbevágtam”, hogy könnyebben elváljon. Elővettem a félre tett piskótát és úgy 1/3 részét minden darabnak levágtam, majd a megmaradt krémmel a torta oldalára ragasztottam.

Díszítés:

Egy szalaggal átkötöttem a felragasztott piskótákat, ezzel is jobban odatapasztva őket a torta oldalához, majd a kakaópórral megszitáltam egy formán keresztül a tetejét.

A fondantos tortámról egy következő bejegyzésbe mesélek.